kép kép kép kép

Eseményeink

(Színek: saját külső)

Jelenleg nincs megjeleníthető aktuális esemény.

Statisztika

2017. 06. 28. 15:51
Látogatók:
Ma: 58
E hónapban: 4813
Összesen: 332744
Oldal-megtekintések:
Ma: 61
E hónapban: 14762
Összesen: 602833
Utolsó látogatás:
2017. 06. 28. 15:51
Vértanúsága

Szalézi rendtársunkat 1953. június 8-án végezték ki. Minden hónap nyolcadikán megemlékezünk róla, felidézzük életének fontos epizódjait és imádkozunk boldoggáavatásáért. Szentatyánk, Ferenc pápa a nagyhéten elismerte Sándor István vértanúságát, így remélhetőleg közel van már boldoggáavatása, és így az oltárra emelése. Az életrajz végén Rendtársunk kivégzéséről lesz szó. Ez a rész talán nem ad sokat vissza az ő lelkiségéből, de ahhoz, hogy megérezzük vértanúságának hősiességét, mégis fontos adalék.

XIV. Benedek tanítása szerint a harmadik, elengedhetetlen feltétele a vértanúságnak az, amikor a zsarnok szándéka és Isten Szolgája készsége mellett bekövetkezik a halál, vagyis a kivégzés. Amikor tehát az üldözésből a halál következik, amelyet az üldöző zsarnok a hit elleni gyűlöletből idéz elő és a vértanú önként vállal a hitbeli meggyőződése alapján.

A hivatalos iratok, amelyet a kommunista hadbíróság adott ki, visszavonhatatlanul bizonyítják, hogy a halál ténylegesen bekövetkezett. Sándor Istvánt az 1953. március 12-i ítélet alapján állam elleni összeesküvés és hűtlenség vádja alatt a 0047/1953 számú ítélettel bűnösnek találták, és halálra ítélték. Az ítéletet 1953. június 8-án végre is hajtották Budapesten, a Fő utcai börtön udvarán. Ezt a tényt egy rendkívül értékes dokumentumban olvashatjuk. Édesapja érdeklődött a bíróságon, és Isten Szolgája halálát a Katonai Bíróság is bizonyítja egy 1959. október 23-i levelében. A közleményt nem lehet félremagyarázni: „...fiát, Sándor István polgári egyént a Katonai Felsőbíróság 1953. március 12-én megtartott tárgyaláson 0047/1953. számú ítéletével jogerősen elítélte demokráciaellenes szervezkedés és hűtlenség bűntette miatt. A kiszabott büntetés neme halálbüntetés volt. Az ítéletet 1953. június 8-án végrehajtották.” Egy másik hivatalos hír a kivégzésről Isten Szolgája testvéréhez, Sándor Jánoshoz érkezett az Igazságügyi Minisztériumtól. Itt is közlik a kivégzés végrehajtását. Azt is tudatják Sándor Jánossal, hogy testvére temetkezési helye ismeretlen: „Tisztelt Sándor Úr! A testvére: Sándor István ellen folyamatban volt eljárással kapcsolatban hozzám intézett levelére hivatkozással közlöm, hogy a teljes iratanyagot sikerült beszereznünk. A rendelkezésre álló adatok alapján Sándor Istvánt – aki a szalézi szerzetesrend laikus tagja volt – a Budapesti Hadbíróság Hb. I.0308/1952., illetve a Katonai Felsőbíróság 0047/1953. számú, 1953. március 12-én kelt ítéletével bűnösnek mondotta ki demokráciaellenes szervezkedés és hűtlenség bűntettében, és ezért őt halálbüntetésre ítélte. A halálbüntetést 1953. június 8-án 21 óra 10 perckor Budapesten végrehajtották. Az ítélet az 1989. évi XXXVI. törvény értelmében semmisnek minősül, és az erről szóló igazolás kiadását hozzátartozóként a Budapesti Katonai Bíróságnál kérheti. A kivégzettek sírhelyéről az IM Bv. Országos Parancsnokság tud esetleg adatokat szolgáltatni, és levelemmel egyidejűleg az Országos Parancsnokságot felhívtam a sírhelyre vonatkozó adatok felderítésére. Az eddigi tapasztalatok szerint a sírhely felkutatása az esetek többségében leküzdhetetlen akadályokba ütközik, mivel a kivégzett személyeket jeltelen sírban hantolták el.”

 

Papp Antal ügyvéd is, aki a szalézi rend nevében érdeklődött Sándor István ügyében, a Katonai Bíróságtól a következő választ kapta:

„A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG Katonai Tanácsa KST.II.15/1994.
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa Dr. Papp Antal jogi képviselő kérelmére az 1990. évi XXVI. Törvény 3. §-a alapján a következőket IGAZOLJA: Sándor Istvánt, aki született: Szolnok, 1914. október 26., anyja neve: Fekete Mária, a Budapesti Hadbíróság az 1952. október 28. napján kelt Hb.I. 0308/1952. számú, illetőleg a Katonai Felsőbíróság, mint másodfokú bíróság, az 1953. év március hó 12. napján kelt és jogerőre emelkedett 0047/1953. demokrácia elleni szervezkedés bűntette, és hűtlenség bűntette kötél általi halálbüntetésre, és vagyonelkobzásra ítélte. Ezt az elítélést az 1990. évi XXVI. törvény I. §-ában írt rendelkezések folytán semmisnek kell tekinteni. 1952. év július hónap 28. napjától, 1953. év június hónap 8. napjáig volt az üggyel kapcsolatban fogva tartásban, majd az ítéletet 1953. június 8-án végrehajtották.”

 

Számos tanú bizonyítja a kivégzést. A budapesti Fő utcai börtönben történt kivégzés után a holttestet a váci börtöntemetőbe vitték, de sajnos nem sikerült azonosítani. Szabó József, Isten Szolgájának cellatársától tudjuk, hogy a halálos ítélet után Sándor Istvánt átvitték a „siralomházba”. Más részletekről is tudósít: „Magára arra a tényre, hogy elvitték az ítéletet kimondó tárgyalásra, jól emlékszem, de arra már nem, hogy mit mondott. Ezt annak tudom be, hogy ez már idestova 53 évvel ezelőtt volt. Arra viszont még világosan vissza tudok emlékezni, hogy az elítélése után beszóltak az őrök a cellába, hogy a személyes holmiját (ami általában 1 fogkefe, 1 fésű és egy törölköző volt) adjuk ki. Ez a gyakorlatban a rabok tudomása szerint azt jelentette, hogy halálra van ítélve és viszik a siralomházba. A börtönben eltöltött idő tapasztalata arra enged következtetni, hogy teljes pontossággal nem lehet megállapítani, kit hol végeztek ki. 1953-ig az volt a szokás, hogy a kivégzéskor a teherautók motorjait feltúrázták, hogy az esetleges »Jaj« kiáltásokat elnyomják. 1953 után, Sztálin halálát követően, a kivégzések nem csak a budapesti Fő utcában történtek, hanem a budapesti Gyűjtőfogházban is. Tény az, hogy Sándor Istvánt többet nem láttuk, és tudomásom szerint a kivégzettek a rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájában vannak eltemetve. A holttestek azonosításáról nem lehet szó, mert egy sírba nemcsak egy halottat helyeztek nyugalomra, hanem tömegesen.”

 

Értékes közlemény testvérének, Sándor Jánosnak is az írása: „A börtönben abban a cellában volt, ahol a halálraítéltek voltak, hiszen ő maga is kivégzésre várt. Ismét csak a szemtanúk véleményéből tudom, hogy belenyugodott az Isten akaratába, és életét az Egyházért és az ifjúságért ajánlotta fel. Kivégzésének körülményeiről nem tudunk semmit. A dátum viszont ismert: 1953. június 8-án éjjel 21 óra 10 perckor másodiknak végezték ki. Nagyon sokáig nem tudtunk semmit arról, hová temették el testvérbátyámat. Szüleim mindketten meghaltak, de sajnos ők sem tudtak biztosat haláláról. A rendszerváltás után tudtam csak megszerezni nagy utánajárással azokat a dokumentumokat, amelyek testvérbátyám vértanúhalálára vonatkoznak. Ezeket mind átadtam a Szalézi Társaság főnökének. Maga az a tény, hogy elhurcolták, kivégezték, de nem tudjuk teljes biztonsággal holttestét beazonosítani, azt bizonyítja, hogy vértanúhalált halt.”

 

Zsédely Gyula szerint Isten Szolgáját a hit elleni gyűlöletből akasztották fel. Arról is beszámol, hogy holttestét nem találták meg, és nem volt lehetséges az identifikálása: „Sándor Istvánt a Budapesten lévő Gyűjtőfogházban tartották fogva. Többszöri tárgyalás után halálos ítéletet hoztak ellene. Arról is tudomásom van, hogy ez a dokumentum létezik a szaléziak tulajdonában. Ebben a dokumentumban, vagy egy más írásban arról is lehet tudni, hogy a kegyelmi kérést elutasították és halálbüntetése kötél által jogerős lett. Amit még a kommunista rendszer nem akart eltitkolni, ezekre a dokumentumokra ráírták, hogy az ítéletet végrehajtották. Ezek szerint Sándor István a keresztény hit és az ifjúság nevelésének vértanúja lett. Holttestét a váci fogház rabtemetőjében helyezték el, amit nem találtak meg. Rokonai, rendtársai természetesen arra törekedtek, hogy az állítás szerint a váci rabtemetőben eltemetett Sándor Istvánt azonosítsák, de ez sikertelen volt. Rokonai, rendtársai az azonosítást kérve jelezték, hogy Sándor István fején egy nagy ütés volt, és hogy ezt eltakarja, a haját arra az oldalra fésülte. A vizsgáló orvos megállapította, hogy fején annyi verés, ütés volt, hogy ennyi ütésből nem lehet megállapítani azonosságát.”

 

Növendéke, Bíró Lóránt látta Sándor István halálos ítéletét és arról is tudott, hogy Budapesten a Fő utcai börtön udvarán végezték ki: „Másolatban láttam azt a bírósági végzést, amely közzéteszi Sándor István kötél általi halálbüntetését és a büntetés végrehajtásának a megtörténtét. Ezt a dokumentumot sikerült a rendszerváltás után megszerezni. A kivégzés körülményei, Sándor István utolsó órái, előttünk ismeretlenek voltak, annyit tudtunk, hogy a kivégzés Budapesten a Fő utcában lévő börtönben történt. Rejtély fedi Sándor István temetkezési helyét. Azt is jól tudjuk, hogy a kommunisták minden emberi végtisztességet megtagadtak az ilyen raboktól. Biztosat nem lehet tudni, csak találgatni lehet, hogy a sok budapesti temető melyik rezervált parcellájába temethették el Sándor Istvánt is.” Személyesen én magam is láttam több hivatalos írást, és ezek elolvasása után megállapítom: „Nem fér semmi kétség a kötél általi halál tényéhez. A hivatalos jegyzőkönyvek mind ezt bizonyítják. A hozzáférhető dokumentumok alapján ez Budapesten a Fő utca udvarán történt. Egy másik bizonyíték a kivégzésről: a hatóság jelentést kér az ítélet végrehajtásáról.”

 

Peisch Ferenc rendtársunk jó barátja volt Dániel Tibor (nála lakott albérletben Budapesten Isten Szolgája) testvérének, dr. Dániel Józsefnek. Tőle kapott a kivégzésről is bizonyítékot: „Dániel József rendtársamtól kaptam egy iratcsomagot, amelyben volt egy hivatalos jegyzőkönyv, hivatalos bírói ítélet, amely arról szólt, hogy Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték, kegyelmi kérvényét elutasították, és az ítéletet végre is hajtották. A hivatalos papírokon olvashatók az akkori bírók, jegyzők, rendőrtisztek nevei, akik az üggyel kapcsolatban voltak. Tudomásom szerint senki nem tudja, hol van eltemetve.”

 

A leírtak alapján szomorú kötelességünk megállapítani a halál bekövetkezését. Egyben arról is meggyőződhetünk, hogy Isten Szolgája tanúságot tett hitéről a halálig, és a halálban - usque ad obitum et in ipso obitu.

 

P. Ábrahám Béla SDB

tartományfőnök

(www.szaleziak.hu)

0 hozzászólás.

Mielőtt az elküldés gombra kattint, kérjük ellenőrizze, hogy minden mezőt kitöltött-e! Minden mező kötelezően kitöltendő, de az e-mail cím nem fog megjelenni a hozzászólásoknál.

Kérem, írja be a képen látható művelet eredményét:

Kérem, írja be a képen látható művelet eredményét. =