kép kép kép kép

Eseményeink

(Színek: saját külső)

Jelenleg nincs megjeleníthető aktuális esemény.

Statisztika

2017. 08. 21. 21:34
Látogatók:
Ma: 145
E hónapban: 2906
Összesen: 339595
Oldal-megtekintések:
Ma: 213
E hónapban: 6553
Összesen: 621866
Utolsó látogatás:
2017. 08. 21. 21:33
5. nap - Hálaadás, az első hét fináléja

2014. június 28. szombat 16:10

Don Bosco alapítónk kispapként szívébe véste az ősi római bölcsességet: "Szomorúaknak lassan, vidámaknak gyorsan telik az idő!". Számunkra az időről alkotott tapasztalat egy helyi csodája, hogy az első hét ötödik napja olyan gyorsasággal és váratlansággal köszönt ránk, mintha még csak keddnél tartanánk. Pedig ez már péntek! Mondjuk, látszik ez reggel a "táborlakók" önfeledt magabiztosságot sugárzó, otthonos mozgásából, az összecsiszolódott csoportok udvari interakcióiból, játékbeli összetartásaiból. Persze, ilyenkorra már mindenki tudja, mi(lyen klassz környezet) vár rá. Élmények is vannak, mégpedig bőven, amelyeket otthon vagy a csoportokban osztanak meg lelkesen. És ez számunkra heti szolgálatunk egyik legszebb gyümölcse.

Ma is rengeteg, egyszerre több területen zajló program és verseny fogadta a gyermekeket, de tudjuk, hogy ez egyben a záró gálaműsorra készülődés napja is. Tehát némileg el is kell engednünk őket. Mindeközben elhintettünk egy kis izgalmat: a "zöld osztag" (segítőink, animátoraink) előző nap már megkapták egyéni tervezésű logóval ellátott pólójukat. Ez volt az étvágygerjesztés. Már akkor tetszéssel néztek fel rájuk a gyermekek. Ma eljött a nap, hogy hosszú évek után a táborlakók is pólót kapjanak. A feszült várakozás gyümölcsöt termett. Igyekeztünk minden méretre gondolva ellátni a gyerekeket. 15 perc, és a színházterem a fehér trikócskák tengerében úszott. (A hiányzó méreteket még pótoljuk...)

Rövidesen szentmisére hangoltunk: ez egyfajta hálaadás, lényeg-láttatás, ünnep. Ünnep a jelenlétben, az érezhető együttlétben és a kitüntetett figyelemben. Ma, Jézus Szíve főünnepén a kicsiny lámpásról meséltem nekik, aki megirigykedve a nagyobb fényforrásokra, nem elégedett meg szelíd fényével, sokkal többé akart válni, és ezzel megszűnt önmaga lenni. Mikor megbánta, újra csak a kicsi lámpa akart lenni, ami boldogságot jelentett neki. Már másképp becsülte piciny, de annál értékesebb életét! A Miatyánk imáját feltett, ég felé tárt kezekkel imádkoztuk, amelynek végeztével a tábor egyik legzsiványabb, legfékezhetetlenebb gyermeke átéltségében egyszerűen úgy maradt...

A gyermekek jelenlétében kiemelten bensőséges szentmisét kinti, templom előtti csoportkép követte, amelybe a Vas Népe megyei napilap épp megérkező tudósítói is beszálltak, majd utóbbiakkal elvonultunk egy "cikkecskényi" beszélgetésre (értsd: 3/4 órás beszélgetés = tízsoros cikk).

A gálaműsor a szülőknek szól, de a gyermekekről. És persze rólunk is. Ennek értelmében kezdtük a helyi "Megasztár"-t. Van ilyenkor páros tánc, duett-ének, versmondás, színi előadás, és sok más meglepetés! Nekünk is. De nagyon aranyos dolog, amelyet áldással zárunk, éspedig mindenki számára. Majd az azt követő grillezés fél 10-ig a családokkal már a táborról a szülők felé jövő visszhangokat foglalja egybe, és juttatja vissza hozzánk, egy varázslatos jó hangulatban. Pontosan így volt ez most is.