kép kép kép kép

Tábor-jelentkezés

máj. 26-án 10.00

Eseményeink

(Színek: saját külső)

Jelenleg nincs megjeleníthető aktuális esemény.

Statisztika

2018. 12. 11. 12:58
Látogatók:
Ma: 119
E hónapban: 2029
Összesen: 424783
Oldal-megtekintések:
Ma: 128
E hónapban: 8770
Összesen: 793876
Utolsó látogatás:
2018. 12. 11. 12:58
Meghalt rendtársunk, Jurányi Ferenc atya

2012. április 9. hétfő 09:22

Kedves rendtársunk a legújabb időben a legidősebb magyar szalézinak számított. Mi, elsőgenerációs fiatalabb szaléziak természetesen már a rendszerváltás óta ismerhettük őt, bár nem azonnal tudta otthagyni régi helyét.

Sajátos személyes emlékként őrzőm 1991-ben még jelöltként a legelső szalézi eseményt a pestszentlőrinci Segítő Szűz-ünnepség és körmenet alkalmán. Innen egyetlen emlékem a körmenetben beöltözve lépdelő Ferenc atya fülig érő mosolya és vidámsága. Nyilván nem szokványos esemény lehetett, hogy feledhetetlen benyomásként így megmaradt bennem.

Majd' 10 évvel később került a rend kötelékébe Péliföldszentkeresztre, ott kezdi a rendi keretben feladata teljesítését. Itt, a magyar szalézi eredet központjában úgy ismertük meg, mint szelídlelkű, igen szeretetreméltó és keresett lelkipásztor. Szentkereszti tevékeny remetesége mellett bárhol kész volt kisegíteni a környező plébániákon. Sokat mondó, hogy a szomszédos Bajóton Pro Urbe díjjal is kitüntették. Kutyusok tartására, befogadására is volt mindig szíve. A nevetésre álló száj és vidámságra nyílt szív nála "állandó tartozék" volt, tapasztalatom szerint nem volt nehéz feladat megnevettetnünk. Később odakerülő rendtársainkkal immár közösségben élt, és az együttlétük során értékes és csodás szalézi történeteket hagyományozott át a tartomány korábbi életéből. Egy jellemző epizód: az egyik búcsún fent a kálvária oltáránál másodmagammal mentettük meg, mikor egy gyertyától lángra kapott karingjének csipkéje. A lángokat sikerült hamar megfékezni. Mindeközben a jó atya összeszedett, jámbor imája alatt mit sem észlelt az eseményből, csak azt gondolta, hogy helyre igazítottuk félrecsúszott miseruháját...

Élete utolsó részét a rokonságnál töltötte, ők ápolták... ahogy az az alábbi halotti levélből is kiderül.

Így búcsúzunk tőle, és megint elfog a hála érzése, hogy újabb szalézi véste be magát maradandóan és kitörölhetetlen személyiségként  a tartomány és a mi életünkbe.

0 hozzászólás.

Mielőtt az elküldés gombra kattint, kérjük ellenőrizze, hogy minden mezőt kitöltött-e! Minden mező kötelezően kitöltendő, de az e-mail cím nem fog megjelenni a hozzászólásoknál.

Kérem, írja be a képen látható művelet eredményét:

Kérem, írja be a képen látható művelet eredményét. =