kép kép kép kép

Eseményeink

(Színek: saját külső)

Jelenleg nincs megjeleníthető aktuális esemény.

Statisztika

2017. 10. 24. 06:04
Látogatók:
Ma: 45
E hónapban: 5036
Összesen: 352110
Oldal-megtekintések:
Ma: 48
E hónapban: 6415
Összesen: 642879
Utolsó látogatás:
2017. 10. 24. 06:04
12. nap - A világ megváltoztatása a saját szívünkben kezdődik...

2014. július 8. kedd 23:00

Felemás időre ébredtünk, de meglepődve értesültünk a híradásokban az időjárási előrejelzést; hát, alig hittünk a szemünknek! Elsőre inkább választási térképnek tűnt... Első csodálkozásunkból felocsudva olyan gondolatunk is támadt, hogy az aktuálisan jelzett vasi viharcsendnek talán épp nyári táborunk az oka, amelyet mind nehézségek, mind örömök idején a jó Isten nagyon szívén visel!
A nap témája Mahatma Gandhi egy békeidézetéhez kapcsolódott, aki egyébként, bár maga hindu békeharcos volt, nagy tisztelettel beszélt Jézus Krisztusról és boldogság-tanításáról: "Változtasd meg a világot olyannak, amilyennek Te szeretnéd azt!" Ám ma is ott álltunk a probléma előtt: melyik az "igazi" Gandhi a sok közül? A jóságban már edzett táborlakó gyerekek ismét segítettek leleplezni és elzavarni a három ál-Gandhit. A kicsik feszült figyelme jól érezhető volt: a világ mai megváltoztatása talán ezzel el kezdődött, reggel a kicsi szívekben.
Délelőttre bajnokságokat ígértünk, és úgy is lett. Brazil világbajnokság ide vagy oda, a fociküzdelem indult be a legnehezebben, ellenben (aprótestű) tömegek vártak népes publikum előtt a trambulin-szépségversenynre való bebocsátásra - persze szigorúan csak zokniban, amelynek hiányát, ha kellett, házilag pótoltunk. Emellett párhuzamosan zajlottak a csocsó- és pingpong-bajnokság küzdelmei is, de a kézműves-rajzok és a roller is népszerű volt. No meg a lovaglás. Két apró lányka, Noémi és Nóri büszkén mondta, hogy csak ma 18-szor ültek a János bácsi által türelemmel vezetett lovon, de - eloszlatva a kételyeket - azonnal hozzátették: "De nem egymásután!", azaz reguláris módon. Elnézve a kicsiny lovasokat a szikrázóan szép napsütésben, megerősödött bennem: lovas nép a magyar! További megfigyelésem: a legkisebbik, Julcsi ülte a legkecsesebben a nyergelt állatkát, a legelkötelezettebb lóbarát, Dóri pedig (jó okom van így titulálni őt!) arra is gondolt, hogy közbe-közbe némi táplálékkal is ellássa a szolgálatot teljesítő állatkát. 

Egy másik helyszínen arcfestést végeztek az animátorok, Kriszti és Szinti. A sok kis kedves arc kapott ilyet is, olyat is. Sokszor térek vissza a gondolathoz: mégis csak az eredeti az eredeti! És milyen jó, hogy azt viseljük a legtöbbször! :-)

Időközben beindultak a focimeccsek is, amelyen eléggé szikrázó meccseket láthattunk a "Hársfa SzaliArénában". Úgy néz ki, a srácok (szalézi) egyszerűséggel fogadták el a világ egyik legegyedibb focipályáját, ami azért, tegyük gyorsan hozzá, önmagában nem szűkölködik kalandos és élménygazdag meglepetésekben.

Egy kis fájdalom maradt bennem. Rollerezni kiemelten szerető két fiúcska rendszeresen borsot tör társai orra alá, néha rombolástól sem visszariadva. Itt lefagy egy kicsit a tudományom: mert hát ez is egyfajta megváltoztatása a világnak, azaz negatív beavatkozás társunk életébe, de ez nem előre visz, és mi épp ellenkezőleg gondoltuk. No, nem baj, hiszen ezért vagyunk: kitartóan igyekszünk tovább magyarázni nekik ezután is, pl. majd holnap.

Ma ebédre "zöld előrejelzést" kaptunk: a húsleves mellé spenót járt, főtt tojással, elvileg felnőttként tudjuk, mi az értéke, de... Ám meg kell állapítanom a gyermekeket elnézve, hogy ebben fejlődött a világ. Spontán véleménykutatásom örömömet növelve kimutatta, hogy jelen gyermekek is előszeretettel eszik a Popeye-tengerész által is olyannyira propagált, vastartalmú főzeléknövényt!

Délután kicsiny csapattal Vasszécsenybe készültünk, Pődör Gyuri bácsi legendás ásványkiállítására, míg a másik, nagyobbik csapat a Savaria Legio bemutatóját tekintette meg autentikus helyen. Útközben vidáman énekeltük a kisbuszban kívülről a táborindulót. Senki nem bánta meg egyik programot sem: az ásványosok ajándékkristályokkal, a légiósok meg egyéb kalandélményekkel megpakolva tértek vissza a táborhelyre, majd egy kis uzsonna után szüleik és otthonuk oltalmába.