kép kép kép kép

Eseményeink

(Színek: saját külső)

Jelenleg nincs megjeleníthető aktuális esemény.

Statisztika

2017. 08. 23. 23:27
Látogatók:
Ma: 130
E hónapban: 3368
Összesen: 340057
Oldal-megtekintések:
Ma: 155
E hónapban: 7165
Összesen: 622478
Utolsó látogatás:
2017. 08. 23. 23:26
Nyári oratórium

12. nap - A világ megváltoztatása a saját szívünkben kezdődik...

2014. július 8. kedd

Felemás időre ébredtünk, de meglepődve értesültünk a híradásokban az időjárási előrejelzést; hát, alig hittünk a szemünknek! Elsőre inkább választási térképnek tűnt... Első csodálkozásunkból felocsudva olyan gondolatunk is támadt, hogy az aktuálisan jelzett vasi viharcsendnek talán épp nyári táborunk az oka, amelyet mind nehézségek, mind örömök idején a jó Isten nagyon szívén visel!
A nap témája Mahatma Gandhi egy békeidézetéhez kapcsolódott, aki egyébként, bár maga hindu békeharcos volt, nagy tisztelettel beszélt Jézus Krisztusról és boldogság-tanításáról: "Változtasd meg a világot olyannak, amilyennek Te szeretnéd azt!" Ám ma is ott álltunk a probléma előtt: melyik az "igazi" Gandhi a sok közül? A jóságban már edzett táborlakó gyerekek ismét segítettek leleplezni és elzavarni a három ál-Gandhit. A kicsik feszült figyelme jól érezhető volt: a világ mai megváltoztatása talán ezzel el kezdődött, reggel a kicsi szívekben.
Délelőttre bajnokságokat ígértünk, és úgy is lett. Brazil világbajnokság ide vagy oda, a fociküzdelem indult be a legnehezebben, ellenben (aprótestű) tömegek vártak népes publikum előtt a trambulin-szépségversenynre való bebocsátásra - persze szigorúan csak zokniban, amelynek hiányát, ha kellett, házilag pótoltunk. Emellett párhuzamosan zajlottak a csocsó- és pingpong-bajnokság küzdelmei is, de a kézműves-rajzok és a roller is népszerű volt. No meg a lovaglás. Két apró lányka, Noémi és Nóri büszkén mondta, hogy csak ma 18-szor ültek a János bácsi által türelemmel vezetett lovon, de - eloszlatva a kételyeket - azonnal hozzátették: "De nem egymásután!", azaz reguláris módon. Elnézve a kicsiny lovasokat a szikrázóan szép napsütésben, megerősödött bennem: lovas nép a magyar! További megfigyelésem: a legkisebbik, Julcsi ülte a legkecsesebben a nyergelt állatkát, a legelkötelezettebb lóbarát, Dóri pedig (jó okom van így titulálni őt!) arra is gondolt, hogy közbe-közbe némi táplálékkal is ellássa a szolgálatot teljesítő állatkát. 

Egy másik helyszínen arcfestést végeztek az animátorok, Kriszti és Szinti. A sok kis kedves arc kapott ilyet is, olyat is. Sokszor térek vissza a gondolathoz: mégis csak az eredeti az eredeti! És milyen jó, hogy azt viseljük a legtöbbször! :-)

Időközben beindultak a focimeccsek is, amelyen eléggé szikrázó meccseket láthattunk a "Hársfa SzaliArénában". Úgy néz ki, a srácok (szalézi) egyszerűséggel fogadták el a világ egyik legegyedibb focipályáját, ami azért, tegyük gyorsan hozzá, önmagában nem szűkölködik kalandos és élménygazdag meglepetésekben.

Egy kis fájdalom maradt bennem. Rollerezni kiemelten szerető két fiúcska rendszeresen borsot tör társai orra alá, néha rombolástól sem visszariadva. Itt lefagy egy kicsit a tudományom: mert hát ez is egyfajta megváltoztatása a világnak, azaz negatív beavatkozás társunk életébe, de ez nem előre visz, és mi épp ellenkezőleg gondoltuk. No, nem baj, hiszen ezért vagyunk: kitartóan igyekszünk tovább magyarázni nekik ezután is, pl. majd holnap.

Ma ebédre "zöld előrejelzést" kaptunk: a húsleves mellé spenót járt, főtt tojással, elvileg felnőttként tudjuk, mi az értéke, de... Ám meg kell állapítanom a gyermekeket elnézve, hogy ebben fejlődött a világ. Spontán véleménykutatásom örömömet növelve kimutatta, hogy jelen gyermekek is előszeretettel eszik a Popeye-tengerész által is olyannyira propagált, vastartalmú főzeléknövényt!

Délután kicsiny csapattal Vasszécsenybe készültünk, Pődör Gyuri bácsi legendás ásványkiállítására, míg a másik, nagyobbik csapat a Savaria Legio bemutatóját tekintette meg autentikus helyen. Útközben vidáman énekeltük a kisbuszban kívülről a táborindulót. Senki nem bánta meg egyik programot sem: az ásványosok ajándékkristályokkal, a légiósok meg egyéb kalandélményekkel megpakolva tértek vissza a táborhelyre, majd egy kis uzsonna után szüleik és otthonuk oltalmába.

11. nap - Keresd az igazit! (Calcuttai Teréz anya)

2014. július 7. hétfő

A harmadik hét első napjára ébredtünk, amely - szemben a múltheti hétfői kezdést kísérő majd' egész napos zivatarral - gyönyörű napsütést hozott ránk. Már tudjuk a helyén értékelni ezt is, bár az előző sem ejtett annyira zavarba bennünket... (Amúgy bocsánat, ha "naplófélém" nem teljesen aktuálisában követi az eseményeket, hiszen időnként sok jut egyrészt a személyes megélésnek is, másrészt egyéb feladataimnak.) Fel-felfedeztem megint több újonc-táborozót, de ez sem zavart, hiszen ezek készséges gyermekek, és tudtam, helyesebben bíztam benne, hogy, ha ők nem is sejtik, de az ő esetükben is működik majd a (szalézi) hely szellemének hatása. Annyit a kulisszatitkokról, hogy előző nap már az újonnan végre megépült pavilonban tarthattuk a megbeszélést, James atya meg ritkán látható gondossággal gazolta, töltötte és festette fel frissen az annyira szívén viselt földes-füves "szükség kosárlabdapályát". Előhoztunk még egy nagy focikaput, hiszen észleltük, hogy a fiútáborozók - talán épp a most zajló foci-vb hatására - mennyire szívesen próbálgatják a bármilyen kapura-lövést.

Szóval a hétfő reggel rendkívüli dinamikussággal indult. Egy általános nagy bansolás után két ismeretlen külsejű moderátor vette át a szót: a gyermekek bevonásával keresni kezdték a mai nap vezérgondolatát megfogalmazó, mára már boldoggá avatott Calcuttai Teréz Anyát. A nehézséget csak az jelentette, hogy három másik önjelölt is Teréz anyának adta ki magát, különböző, egészen átlátszó trükköket alkalmazva vagy saját hazugságuk fogságában még azt se... A gyermekek segítségével hamarosan megtörténő leleplezésnek aztán hárman látták kárát, a negyedik, az igazi, senkihez sem hasonlítható Teréz Anya immár békében mondhatta el szelíd béke-üzenetét a gyermekeknek, majd elmondta a napi mottót is: „Jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, üdvözlő szavaidban.”
A reggeli ráhangolódás feladata egy ilyen ideális felütés után a közösségképzés magvainak elültetése, illetve az idei tábor alapcéljainak ismertetése elcsöndesedő és lélekindító módon. Ebben rendtársaink anyanyelvein is (vietnámi és malayalam) elhangzott a Miatyánk imádság, amely így sok nyelven szólongatta a tábor Fővédnökét a táborlakók gondviselésére.

 

5. nap - Hálaadás, az első hét fináléja

2014. június 28. szombat

Don Bosco alapítónk kispapként szívébe véste az ősi római bölcsességet: "Szomorúaknak lassan, vidámaknak gyorsan telik az idő!". Számunkra az időről alkotott tapasztalat egy helyi csodája, hogy az első hét ötödik napja olyan gyorsasággal és váratlansággal köszönt ránk, mintha még csak keddnél tartanánk. Pedig ez már péntek! Mondjuk, látszik ez reggel a "táborlakók" önfeledt magabiztosságot sugárzó, otthonos mozgásából, az összecsiszolódott csoportok udvari interakcióiból, játékbeli összetartásaiból. Persze, ilyenkorra már mindenki tudja, mi(lyen klassz környezet) vár rá. Élmények is vannak, mégpedig bőven, amelyeket otthon vagy a csoportokban osztanak meg lelkesen. És ez számunkra heti szolgálatunk egyik legszebb gyümölcse.

Ma is rengeteg, egyszerre több területen zajló program és verseny fogadta a gyermekeket, de tudjuk, hogy ez egyben a záró gálaműsorra készülődés napja is. Tehát némileg el is kell engednünk őket. Mindeközben elhintettünk egy kis izgalmat: a "zöld osztag" (segítőink, animátoraink) előző nap már megkapták egyéni tervezésű logóval ellátott pólójukat. Ez volt az étvágygerjesztés. Már akkor tetszéssel néztek fel rájuk a gyermekek. Ma eljött a nap, hogy hosszú évek után a táborlakók is pólót kapjanak. A feszült várakozás gyümölcsöt termett. Igyekeztünk minden méretre gondolva ellátni a gyerekeket. 15 perc, és a színházterem a fehér trikócskák tengerében úszott. (A hiányzó méreteket még pótoljuk...)

Rövidesen szentmisére hangoltunk: ez egyfajta hálaadás, lényeg-láttatás, ünnep. Ünnep a jelenlétben, az érezhető együttlétben és a kitüntetett figyelemben. Ma, Jézus Szíve főünnepén a kicsiny lámpásról meséltem nekik, aki megirigykedve a nagyobb fényforrásokra, nem elégedett meg szelíd fényével, sokkal többé akart válni, és ezzel megszűnt önmaga lenni. Mikor megbánta, újra csak a kicsi lámpa akart lenni, ami boldogságot jelentett neki. Már másképp becsülte piciny, de annál értékesebb életét! A Miatyánk imáját feltett, ég felé tárt kezekkel imádkoztuk, amelynek végeztével a tábor egyik legzsiványabb, legfékezhetetlenebb gyermeke átéltségében egyszerűen úgy maradt...

A gyermekek jelenlétében kiemelten bensőséges szentmisét kinti, templom előtti csoportkép követte, amelybe a Vas Népe megyei napilap épp megérkező tudósítói is beszálltak, majd utóbbiakkal elvonultunk egy "cikkecskényi" beszélgetésre (értsd: 3/4 órás beszélgetés = tízsoros cikk).

A gálaműsor a szülőknek szól, de a gyermekekről. És persze rólunk is. Ennek értelmében kezdtük a helyi "Megasztár"-t. Van ilyenkor páros tánc, duett-ének, versmondás, színi előadás, és sok más meglepetés! Nekünk is. De nagyon aranyos dolog, amelyet áldással zárunk, éspedig mindenki számára. Majd az azt követő grillezés fél 10-ig a családokkal már a táborról a szülők felé jövő visszhangokat foglalja egybe, és juttatja vissza hozzánk, egy varázslatos jó hangulatban. Pontosan így volt ez most is.

4. nap - 'Próbálj meg jobbá lenni, a világot jobbá tenni!' - napi erény: figyelmesség

2014. június 27. péntek

Szép napsütésre ébredtünk, annak megfelelően, hogy ma a Sárvár közeli Sitkére indultunk egésznapos kirándulásra. Ott a hely felfedezésének izgalmas élményei várták a csapatot. Reggel azért még megszokottan felmorajlott udvarunk, most egy kicsit olyan piaci zsibvásárosan, mert ezt az igazán ritkán hallható szófoszlányt hozta szembe az enyhe reggeli szél: "Eladó a roller!" Szívmelengető! Lehet, hogy már most hatni kezd a tábor általunk választott és az életben oly' fontosnak tartott mottója: Jónak lenni (önmagában) jó??

Két hatalmas busz érkezett, csak a vezetőt hívták Kiss Istvánnak, mögötte pedig a buszbelsőt teljesen megtöltő kicsiny gyermekek. A sofőr mellől nézve nagyrészt üresnek tűnő székek támláit lehetett látni. Közösen szólítottuk mindenki őrangyalát szolgálatuk teljesítésére örökölt ősi szalézi imánkkal: "őrizz, kormányozz és vezérelj engem!" De megkértük sofőr bá'-t, hogy azért ő is szilárdan tartsa kezében a kormányt...
A nagy sitkei kiruccanás - mondhatom - jelentősen lefárasztotta a gyermekeket. A szép fekvésű kis település kicsiny paradicsomnak bizonyult a jó időben. Ha az ígért idegenvezető el is maradt, mi magunk is értő szemekkel és bensőséges imáinkkal tudtuk szemlélni a műemlék kistemplomot, a Kálvária-kápolnát, amelynek eredetiben történő visszaállítására hosszú évek óta (sikeresen) segélykoncertben gyűjtenek. Egyik táborozónk szuvenírként a szentelt vizet akarta hazavinni. Aranyos gondolat, de hát a szentelt víz otthon is ugyanaz: SZENTELT víz. A gyermekek számára különösen is élvezetes és sikeres kincskeresés kezdődött, majd egy étkezésekkel, nasizással és sporteseményekkel tarkított nagykirándulás szép helyeken.

Pontosan időre, 4 óra felé érkeztünk haza, különösebb baj nélkül. A gyermekekben még mocorgott némi energia. Remélem, szép élmény marad, és eggyel több szép hely országunk körzetében, ahová ezentúl már ismerősként és jó emlékek hordozóiként térünk vissza.

Ja, és mára megkapták az animátorok a tábor egyedi tervezésű logójával ellátott, zöld polójukat, holnap a gyerekek is hozzájutnak majd fehérben piros-zöld felirattal.

3. nap 'Ilyen világot szeretnénk!' - napi erény: nagylelkűség

2014. június 25. szerda

A némileg borús idő nem akadályozott minket abban, hogy az előző két napon megtapasztalt jó hangulatú együttlétet tovább vigyük. Újra és újra hivatkozunk arra, hogy a jóságos Istentől azt kértük, hogy a tábor idejére mentesek maradjunk a nagy zuhétól. A mostani, kellemesen fúvó langy szél mégis csak egy fokkal jobb, mint az álló levegőjű hőség. Amúgy a világon védjegyeztetett szalézi rugalmasság jegyében B-tervet is tartogatunk, de ennek érvényre juttatására eddig nem volt szükség: eddig csak táboridőn kívül esett az eső, amely tudvalévő, a nyári földeknek nélkülözhetetlenül fontos. 

A reggeli imában Gábor atya Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót idézte: azt keressük, ami másokat boldoggá tehet. Ez változtathatja a világot szebbé, megvan a nap célja, remééhetőleg a személy-személy közötti csoportfoglalkozásokban ezek elmélyülésre kerültek... Ma már frissebben szólt a táborhét indulója a birodalom zászlaja alatt. Délelőtt két csapattal indultunk két különböző helyszínre az eget kémlelni, csillagvizsgálóval. Mivel az égbolt nem volt tiszta, így az egyetem tetején található távcsőben csak a székesegyház keresztjén peckesen gyalogló hangyákat szemlélhettük. Aztán a planetáriumi csodában fél órás valóságos mese következett: a csillagképek minden formában, minden irányból, összefüggéseikben, jelentéseikben... szinte beleszédültünk a színes világmindenség őrjítő nagyságába.

Ma is hasítottak a rollerek, trambulinon ég felé repültek a gyermekek, különböző kézműves-csodák készültek, pattogott a labda a világon egyedülálló foci- és kosárpályáinkon stb. Viszont délután színes program szedte csoportokra az érdeklődőket. Végzős kozmetikus és fodrász lányok mutattak leánytáborozóinknak műhelytitkokat (eredetileg make-upról szó sem volt), akik feszült és előre ki nem számított érdeklődéssel töltötték csurig az alulméretezett termet. A másik teremben Balázs bá' a siketek jelbeszédét hozta közelebb a gyermekekhez. A rajzverseny és egyéb szabad sporteseményeken túl egy harmadik, elsősorban műszaki érdeklődésű (természetesen) fiúkból álló csoport szerény vezetésemmel a közeli BPW-gyárban tett másfél órás üzemlátogatást, amely a világ elsőszámú pótkocsitengely gyártó cégének számít, a világon szétszórva található gyárai közül pedig a szombathelyi a második legnagyobb termelő üzem a maga közel 1500 dolgozójával, tőlünk alig egy ugrásnyira. A repülőhangárnyi méretű gyár számtalan targoncájával, szupergépeivel és lüktetésével alaposan megmozgatta a növekvő agytekervények fantáziáját, ami abból is kiderült, hogy a recepcióra visszatérő, fotelbe huppanó srácok egész jó kis kérdéseket tettek fel szakértő vezetőnknek.

Visszatérésünkkor már épp táborbontásra került sor, így telt és úgy vettük ki, unalommentes nappá lett a 3. nap is.

Táborplakát

2014. május 30. péntek

Idén is lesz tábor!

2014. május 27. kedd

A 22. alkalommal megrendezett

Szombathelyi Szalézi Nyári Oratórium

(SzoSzaNyO)


június 23-ával (hétfő) kezdődik és július 11-ével (péntek) zárul.

 

A tábor szervezését némileg bonyolítja és késlelteti, hogy a rendházunk tövében található hatalmas zöld sportpálya immár építési területnek számít. A terület a Szombathelyi Egyházmegye (püspökség) tulajdona. Ezért olyan helyszínt kell keresnünk a max. 100 gyermeket befogadó táborunknak, amely alkalmas tömegsport- és könnyed-felszabadult-féktelen szabadidő zavartalan eltöltésére. Ilyen alkalmas környezetet idén - legnagyobb sajnálatunkra - csak házunkon kívül találhatunk. Míg tárgyalásaink az illetékes hatóságokkal folynak a lehetséges helyszínről, addig is a táborra való hangolódás és a szükséges előkészületek, szervezkedések intenzíven zajlanak.
A jelentkezés regisztrációs lapokon történik, és röviesen (terveink szerint június első vasárnapján, 1-én) hivatalosan is beindítjuk.